Tegnap a borháznál serénykedtem, de úgy tűnik, hogy a dudva, a gaz jobban igyekszik nálam; „kedvencem” a vadszőlő, mindenhol kibújik a földből.
Egyúttal vendégeim is voltak, romtúra keretében mutattam be az egykori borházat, szó szerint száz évvel ezelőtti állapotában…
Ezen kicsit elidőztem. Tokaj-Hegyalján lépten-nyomon ilyen épületroncsokba botlunk, amihez aztán szédületes méretű udvar, hátsó kert, pince tartozik. A régmúlt szorgalmának, gazdasági, társadalmi vetületének dicsőségét „eredeti” állapotban látni sokfelé. Mégis inkább lehetőségnek látom ezt. A hasonló megtalálja önmagát mindenhol, a porták lassanként új gazdákra találnak.
Visszatérek a sajátomhoz. Első ránézésre ez se ígért sok jót. A kertet nem lehetetett látni a bodzabokroktól, csalántól néhány évvel ezelőtt. Most egy tiszta, átlátható kert fogad. Igaz, hogy itt-ott még buldózer is dolgozott és el kellett szállítani a méter vastagon álló szemetet.
Sokáig a felnőtt dudva között rejtve rohadt el a fák gyümölcse, most jól látható ez az elmúlási folyamat és így lettem újra gondatlan, rossz gazda… De a gyümölcsfák termése ma már szépen kaszált területre potyog.
0 comments:
Megjegyzés küldése